Minden Út az első lépéssel kezdődik

Minden Út az első lépéssel kezdődik. 🙂 Az első, igen bátor lépéssel. Mert nem könnyű megtenni, igaz? Az elménk, az egó táplálja és duzzasztja bennünk a félelmeket, mert a változás akár a vesztébe kerülhet. Ha összejönnek a dolgok, végül kikecmereghetünk az áldozatiságból, pedig úgy megszoktuk már a kényelmes, biztonságos, korlátok közé szorított kis életünket.

Bizony, kell az erő, hogy a megszokott keretekből kilépjünk, kockáztassunk, s egy új irányba induljunk, aminek nem látjuk a végét, s nincs biztosíték, hogy sikerül-e.

Vajon kudarcot vallok? Hogy fogom megélni, ha nem sikerül? Mit fog szólni a külvilág? Vajon kinevetnek majd? Ezen a ponton kell az önmagunkkal szembeni bizonytalanságot és kétséget megvizsgálni, s belátni, hogy nagyon nagy része a múlt, a gyermekkor hozománya: olyan neveltetésből, vagy különböző helyzetekből maradt sérülés, amit akkor ott elszenvedtünk, önmagunkra vettünk, de a mai tudatos énünkkel, ha megértettük már a múlt tanításait, már elengedhetjük. Semmi sem szabhat nekünk határt, csak mi saját magunknak azzal, hogy nem tudatosítjuk az életünk jelenbéli, vagy múltbéli történéseit, s így újra és újra meg fog ismétlődni az életünkben, hogy megtanuljuk végre azt, ami eddig nem ment. Kellő önismerettel viszont kiszabadulhatunk ebből a körből, s minden korlátot, mi eddig visszahúzott minket, fel tudunk számolni, s szárnyalhatunk végre kedvünkre. 🙂 A kiteljesedésünk és a boldogságunk lesz a jutalmunk.

Az én Életemben is több ponton kellett bátorság ahhoz, egy elinduljak egy olyan úton, ami nincs még kitaposva. Az egyik ilyen pont az volt, amikor egyszer csak feladtam a korábbi, megszokott életemet, a biztos állásomat, és kiléptem a bizonytalanba, hogy az embereket segíthessem, s gyógyító lehessek. A bennem lévő, vagy a környezetemből felém áradó félelmeket felülírta az a belső hang, az a belső hit, ami azt súgta, hogy bízzak magamban és a gondviselésben, és menjek előre.

Azóta is nagyon boldog vagyok, mert nap, mint nap segíthetem az embereket, szabad vagyok, önmagam ura, az életem irányítója. Azt csinálom, amit szeretek korlátok nélkül. Soha eddig még a családomban, a felmenőim közül senki nem mert a megszokott útról letérni, vállalkozóvá válni, pláne nem egy olyan dologba belevágni, ami sok emberből, a belső korlátok, félelmek, vagy az információk hiánya miatt akár kételkedést, sőt, akár támadást is kiválthat.

Olyan korban élünk, ahol mindannyian megkapjuk a feladatainkat. Ki a függőségeiből, ki a ragaszkodásból, ki a félelmeiből jön ki. Nem könnyű, de mindig bíznunk és hinnünk kell. Önmagunkban és a Gondviselésben. És abban, hogy ha tiszta s szándékom, és afelé tartok, ami örömmel tölt el, a lelkesít, az csak jóra vezethet. Új életre vágysz, de félsz a változástól? Munkahelyváltáson gondolkozol, mert már rég nem tölt? Szeretsz valakit, de nem mered neki elmondani, mert félsz az elutasítástól? Megmérettetnéd magad valamiben? Ne hidd el, hogy nem szabad, vagy nem vagy rá képes. Akárhogy alakul, annak úgy kell lennie, és érted van. Nincs mitől félni. Tedd meg a lépést, és indulj el! 🙂  ÉLJ!  <3

Borza Zsuzsanna

info@lelekmedicina.hu

 

Minden birkának kell egy elnyomó

Manapság sokat hallunk egy bizonyos személyiségtípusról, az emberiség egy nagy, ám kevésbé kedvelt csoportjáról: ők a nárcisztikusok. Rengeteg tudományos, és kevésbé tudományos kiváló írás, cikk, vagy akár könyv is jelent már meg a témában, ami minden alkalommal heves érzelmeket gerjeszt az olvasóiban, nem hogy az átélőiben! És erre minden oka meg is van mindenkinek.

Mert milyen is egy nárcisztikus? Első, és sokszor sajnos még sokadik ránézésre is magabiztos, lehengerlő, elbűvölő, meggyőző, pedig mindeközben a leggyakrabban önző, egoista, manipulatív és tiszteletlen. Bármi áron eléri a célját, hogy jobban érezze magát.

A nárcizmus kifejezés Freudtól származik, aki pedig a görög mitológiai alakról, Narcissiusról nevezte el ezt a személyiségtípust. Narcissius konkrétan beleszeretett a folyóvízben nézegetett tükörképébe, majd emiatt vízbe fúlt. Kell ennél többet mondanom?

A nárcizmus nem csupán túlzott önszeretet. Sokkal több annál. Egy olyan jelenség, amiről beszélni kell.

A nárcisztikust a hatalom és az uralkodás élteti, és a figyelemre hajt. Nem érdekli semmi, csak önmaga. Hiányzik belőle az empátia. Szabályszegő. Nem is érti, miért van rájuk szükség, és szemrebbenés nélkül átlépi őket. Kedves veled, de csak addig, amíg el nem éri a célját. Pókerarccal képes hazudni. Akár bűntudatkeltéssel, akár nyomásgyakorlással, de arra ösztönzi környezetét, hogy saját, (meg nem élt) vágyait elérjék számára. Kommunikációjában, emberi kapcsolataiban többnek és jobbnak érezteti magát azáltal, hogy önmagát föléjük helyezi különböző módon. Mindenkit alárendelt pozícióba rak vagy drasztikus módon, vagy inkább többnyire észrevétlen módon, nehogy rájöjj, hogy miért érzed rosszul magad. Magabiztos, s állítja, ő sokra hivatott, s mindaz, amit ő él, amit ő elért, arra más nem képes. Lenéz mindenkit, s esélyt sem ad. Nem bíztat, nem bátorít, nem emel. Nem képes rá. Viszont érzékeny a negatív kritikára, vagy bármilyen tükörre. Reakciója vagy harag lesz, vagy egy olyan manipulatív válasz, amivel biztosan elbizonytalanít úgy, és azonnal elveszted a magabiztosságodat, s mindazt, amiben addig hittél. Egy pillanat alatt eléri, hogy egyre kisebbnek érzed magad. Szerelmi partnernek általában egy hűséges csodálót, rajongót választ, hogy aztán egy pillanat alatt léphessen tovább, valami újat, jobbat keresve. Nem erőssége tehát a hűség, ahogy az elköteleződés sem. A nárcisztikus magáról nagyon szeret beszélni, a másik mondanivalója, nézőpontja azonban nem érdekli.

Mindezek mellett elképesztően meggyőző, mert többnyire nagyon intelligens, magabiztos és jól kommunikál.

Tegye fel a kezét, aki még sosem dőlt be ennek az álarcnak? Akit nem bűvölt még el az a fajta magabiztosság, ami ezekből az emberekből árad. Akinek még sosem remegett meg a térde a szép, ámde üres szavaktól és ígéretektől. Nehéz megállni, hiszen a mai világban szinte mindenki a magamutogató és magabiztos embereket csodálja. A közösségi portálokon ma már minden arról szól, hogy kinek mije van, hogy mutogatja magát és a vélt és valós érdemeit a like-ok tömegéért és a rajongótábor felduzzasztásáért, ahol a sikert a hatalomban és a pénzben és luxusban mérik. Emellett ma már fel se tűnik, ha valaki hatalmaskodó, és elnyomó. A politika, a média, de a saját környezetünk is tele van bizonytalanságukat kompenzáló, embereket manipuláló, irányító, őket elnyomó, szabadságuktól megfosztó emberekkel.

Nagyon-nagyon jellemző viselkedéstípus lett tehát ez a mai világban. És mintha a mai kor emberei két csoportra szakadnának látványosan: az elnyomók és az elnyomottak… De vajon miért?

Miért ígérget valaki, ha sosem tartja be, miért mondja, hogy szeret, és örökké szeretni fog, ha másnap sarkon fordul, és vissza se néz? Miért hitetnek el velünk valamit, ha az nem úgy van, mi meg romokban heverünk utána akár évekig? Miért sírunk esténként a rettegéstől, hogy ma vajon mit rontottunk el, amiért már megint a sárga földig lettünk lehordva? Miért nem kapunk tiszteletet, és miért nem kapunk viszonzást, szeretetet, jóságot, ha mi alázattal, önzetlenül fordulunk mindenki felé? Miért kell a nárcisztikusok csapdájába esnünk? Miért kell ezeket megélnünk?

Mert sokat kell még tanulnunk. És mert ezekre a csalódásokra nagy szükségünk van.

A nárcisztikusok valójában a legnagyobb tanítóink. Arra tanítanak, hogy ne nézzük már be végre annyira a dolgokat. Hogy legyen erőnk megkérdőjelezni a legmeggyőzőbb érveket is, és legyen erőnk kiállni önmagunkért, és szembemenni a manipulatív erőkkel. Hogy merjünk tovább hinni a szeretetben, a jóságban. Önmagunkban! Hogy tudjuk végre, hogy kik vagyunk, mire vágyunk, mennyit érünk, és mit érdemlünk…!

Hogy végre meg tudjuk különböztetni a védelmezést a kontrollmániától és birtoklástól, a határozottságot az önteltségtől és önzéstől, a szenvedélyt az erőszakosságtól és arroganciától, a közvetlenséget a tiszteletlenségtől és sértegetéstől, a kedveskedést a manipulációtól.

Hogy végre ráébrendjünk önvalónkra és belső erőnkre. Hogy végre kijöjjünk a kishitűségből, s megtanuljunk nem bedőlni az elbizonytalanító, minket az utunkról eltérítő erőknek.

Ilyen nagy erők és behatások kellenek most bizony az emberiségnek, hogy felébredjünk, s a nárcisztikusok elnyomó csomagján átverekedve magunkat ráébredjünk saját magunkra, szabad akaratunkra, s teremtő erőnkre. Hogy bár sok fájdalom árán is, de végre az öntudat, és legfőképpen a szeretet egy magasabb fokára léphessünk.

A sors furcsa fintora, hogy pont olyan emberek tanítanak minket arra, hogy hogyan szeressük jól magunkat, akik valójában nem képesek rá.

Az önmagával túlzottan is elégedettnek tűnő ember ugyanis kompenzál, mégpedig valami komoly hiányt: a valódi elégedettség és az „önszeretet” képességét.

Minden birkának nagy szüksége van egy elnyomóra…,

… és minden elnyomónak egy birkára, aki végül egy magasabb tudatszintre emelkedve meg tud neki bocsájtani, s meg tudja majd adni azt a szeretetet neki, vagy másnak, amit a nárcisztikus sosem kapott meg…

Borza Zsuzsanna

www.lelekmedicina.hu

 

 

 

 

Bemutatkozás

Kedves Olvasóim, Vendégeim!

Talán sokan, akik az oldalam látogatói vagytok, nem is ismertek még, ezért úgy döntöttem, hogy bemutatkozom, és néha meg is osztok veletek egy-két személyesebb írást is. 🙂

Szeretnék egy aktívabb kapcsolatot tartani Veletek, hogy még több pozitív gondolat, vagy inspiráció cserélhessen gazdát, s minél gyorsabban haladjunk előre a tudatosulás és a felébredés útján. 🙂

Főállásban angyalkodom, vagyis teszem azt végtelen örömmel, amit a belső hang súg: segítem az embereket. Terapeutaként, tanácsadóként dolgozom, s segítem a hozzám fordulókat abban, hogy hogyan boldoguljak a lélek dolgaiban, s hogyan göngyölítsék, s oldják fel a nehéz élethelyzeteiket, vagy akár betegségeiket okozó lelki elakadásaikat. Mert semmi sincs véletlenül, s a külvilág hibáztatása helyett rá kell végre lelnünk a helyes útra: a teljes felelősségvállalásra. Lejárt a halogatás ideje: a válaszokat, vagy a megoldásokat alázattal befelé elindulva, önmagunkban kell keresni.

Csodálatos ráébredni, hogy nem vagyunk áldozatok, hanem az Életünk irányítói, és hogy minden mögött szeretetteljes tanítás van, és minden és mindenki értem van. Az Életünkben minden egy hatalmas, s végtelenül precízen megalkotott mozaik része, és nekünk szól, minket Tanít minden percben, hogy a helyzetek, a konfliktusok, az érzések által létrejött felismerések és a tudatosulás által minél előbb visszataláljunk a valódi önmagunkhoz, a belső békénkhez, s az eredendő szeretetállapotunkhoz. 🙂

Szívből kívánok Mindenkinek egy örömteli útonjárást, egy nagyon szép kiteljesedést, s visszatalálást Valódi Önmagához. 🙂

Borza Zsuzsanna

info@lelekmedicina.hu

www. lelekmedicina.hu

 

 

 

Szeretsz, vagy ragaszkodsz?

„Hol voltál eddig?” „Te vagy, akit egész életemben kerestem!” „Soha ne hagyj el!” „Nem tudok nélküled élni.” „Örökké szeretni foglak!” Ismerősek ezek a mondatok? Rengetegen lángolnak fel, és ugranak rá hirtelen a másikra, sürgetve, vagy követelve, hogy legyen a másik a párjuk, és töltse be az űrt az életükben. És a szexualitásukat sem tudják sokan féken tartani, és teret adnak neki még jóval azelőtt, hogy a két lélek, a kettőjük lelke egymásra találna. Emellett a felkorbácsolt vágyak és kábulat mellett pont a másikra figyelés és tolerancia tűnik el, így senki észre nem veszi, hogy a másikban mi van, és valójában mire vágyik a másik, én valójában ki ő. Tehát ilyenkor ez nem a másik fél felé irányuló őszinte érdeklődés, nem a másikról szól, hanem hiányból fakadó szükségletkielégítésről, vagyis arról, hogy ők mire vágynak.

A sok párkapcsolati probléma, a sok szívfájdalom leggyakrabban abból fakad, hogy sok ember még nem ismeri eléggé önmagát, nem tárta fel, s nem gyógyította be a lelkének a sérüléseit, s nem tudja, nem veszi észre, hogy a szándéka nem tiszta, s nem a szívéből fakadó őszinte érzések motiválják, hanem a lelkében tátongó űrt szeretné betölteni a másikkal. Tehát nem az adás, hanem a kapás és az elvárás a fókusz. A tiszta önzetlen szeretet helyett félelemalapú ragaszkodást találunk. Ez hamar csalódást fog hozni a másik félnek, mert senki sem erre vágyik. Viszont ha ilyen viselkedéssel találjuk szembe magunkat, azon el kell gondolkodnunk, mert lehet, hogy ez tükör a számunkra, s bennünk is van még mit helyretenni.

Két ember akkor kapcsolódik igazán tisztán és őszintén egymáshoz, ha nincs bennük elvárás, hogy mi van, vagy lesz közöttük, és kötetlenül, finoman, tisztelettel ismerkednek. Aki magas szinten éli a szeretetet, nem érzi szükségességét, hogy ráugorjon a másikra idő előtt sem érzelmileg, sem máshogy, mert belül harmónia van benne, és ez nem függ a másiktól. Nem az hajtja, hogy ki van éhezve a szeretetre, az érintésre, és szüksége van a másikra. Nincs szüksége másra, mert ő jól van. Már feldolgozta, és elengedte a gyermekkorából eredő szeretethiányt, viszont nyitott, kíváncsi és érdeklődő, mert meglátott valamit a másikban. Egy ugyanolyan fényt, ami benne is világít. És ha ez a két fény összeadódik, még szebben ragyogna a világ.

 

Ki nem mondott szavak…

Az egyéni konzultációimon többnyire kedves és aranyos emberek ülnek, akik sokat mosolyognak. Mégis ők vannak tele problémákkal, nehézségekkel, ismétlődő, nehéz élethelyzetekkel, s nem azok, akik nap, mint nap szabadon dühöngenek, s gátlástalanul kiadnak magukból mindent, ami őket feszíti.

A bajok ott kezdődnek ugyanis, amikor az adott élethelyzetben nem mondjuk ki azt, amit gondolunk, vagy érzünk. Hogyan is tennénk, amikor arra neveltek minket, hogy mindig jól kell viselkednünk? Okos, ügyes kislánynak, vagy kisfiúnak kell lenni, aki mindig aranyos, csendben játszik, és sosem sír, pláne nem toporzékol. A haragnak, feleselésnek, számonkérésnek helye nincs, szót kell fogadni, ja és engedni a kisebbnek. Megtanuljuk tehát azt, hogy nem szabad az érzéseinket őszintén kimutatni, nem szabad nem-et mondanunk, mert akkor nem vagyunk jó gyerekek, s akkor nem fognak minket szeretni.

Az iskolákban a hasznos dolgok mellett elférő még több zagyvaság helyett az érzelmi intelligenciára kellene nevelni a gyerekeket, s arra, hogy hogyan kommunikáljanak, hogyan húzzák meg a határaikat, hogyan fejezzék ki az érzéseiket és gondolataikat úgy, hogy közben mind magukat, mind a másik felet tisztelik. Asszertív kommunikációra, érzelmek kifejezésére, a stressz oldásának megtanítására lenne szükség, s így felnőtt korukra nem szorulna ennyi ember tanácsadásra.

A terápiák során mindig feltárul, hogy az elakadások, nehéz helyzetek, vagy akár testi történetek mögött egy-egy konkrét, érzelmileg csonkán maradt történet húzódik meg, ki nem mondott szavakkal, fel nem vállalt, meg nem élt érzésekkel. A lélek azonban nem felejt. Minden, ami bennrekedt, feszít belülről, mert szabadulni akar. Nincs mese, addig fog újra felderengeni, a külvilágban valamilyen formában tükröződni, megjelenni, újra-és újra fájdalmasan felszólítani minket, hogy kezdjünk végre vele valamit, amíg végre be nem azonosítjuk, s őszintén fel nem vállaljuk ezeket a múltbéli, félbehagyott konfliktushelyzeteket. Minden félbehagyott, elfojtott konfliktust, ki nem nyilvánított érzelemcsomagot az agyunk a tudatalattiba söpör, onnan meg elindul egy romboló, sokszor hosszútávú hatásmechanizmus, aminek a következménye egyedi és beláthatatlan. A fizikai tünetek és betegségek is minden esetben helyre nem tett múltbéli, vagy jelenlegi élethelyzetek hozadékai. Amint viszont tudatosul a beragadt érzelemcsomag, az elengedéssel már véget is tudunk vetni annak az akár egész életen átívelő drámának, aminek a jelenetei eddig újra-és újra megjelentek az életünk színpadán.
Sokan őszintének vallják magukat, miközben az érzéseik zömét elfojtják.
Az elfojtott érzelmeket felváltó felvállalt érzelmek az önmagunk és mások iránti tisztelet és szeretet jele.

Meg kell tanulni szeretni magunkat, és a tisztelet zászlaja alatt merni szabadon, s őszintén élni….

Borza Zsuzsanna
info@lelekmedicina.hu

 

Könyvajánló

Kedves önismereti úton járó Vándorok, Vendégeim, Olvasóim!

Sokan kértétek, így ezúton osztom meg veletek azoknak a könyveknek a listáját, amik rám is nagy hatással voltak, így szívből ajánlok nektek. A lista a teljesség igénye nélkül, és nem fontossági sorrendben készült. Fogadjátok szeretettel. Közülük számtalan elérhető, letölthető a neten. Csodálatos önismereti utazást, fejlődést, ébredés és kiteljesedést kívánok nektek!

  • Dan Milman: A békés harcos útja
  • Dan Milman: Szókratész utazásai
  • Kahlil Gibran: A próféta
  • Eckhart Tolle: A most hatalma
  • Barna Berni: The one
  • Szepes Mária: Vörös Oroszlán
  • Richard Bach: A sirály
  • Brian Tracy: Maximális teljesítmény
  • Adyashanti: Világod vége
  • Raymond A. Moody: Élet az élet után
  • André Stern: Én sosem jártam iskolába
  • André Stern: Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj!
  • Neal Donald Walsch: Beszélgetések Istennel
  • Allan és Barbara Pease: A testbeszéd enciklopédiája –
  • Anne Ancelin Schützenberger: Ős-szindróma
  • Barnai Roberto: Szervatasz (nagy része ingyen letölthető itt: www.biologika.hu)
  • Ghislaine Saint-Pierre Lanctot: Mi a fenét keresek itt tulajdonképpen? EzVan Kiadó
  • Ghislaine Saint-Pierre Lanctot: Az egészségügyi maffia
  • Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titkai
  • Ruediger Dahlke: A betegség,  mint szimbólum
  • Robert Schwartz: Bátor lelkek
  • Angster Mária: Ikertörténetek
  • Both Gábor: Útmutató az Élethez a Föld nevű bolygón
  • Hadnagy Előd-Deres Anita-Gárdonyi Zsolt: A megértés táblázata-A magyarázat
  • Az atlantiszi Thoth Smaragdtáblái
  • Szvámi Ráma: Szamádhi
  • Bhagavad gítá
  • Sri Aurobindo: Integráljóga