„Sose a betegséget kezeld, hanem az embert!”: Patch Adams nagy igazsága.
Az orvostudomány mégis költséges technikáival kezeli az emberi szerveket és testrészeket és sohasem az embert, aki beteg. Nem lát túl a tüneten, s nem tudja, hogy a test sohasem beteg, vagy egészséges. A testben csak a tudat információi fejeződnek ki, a test semmit sem tesz magától.
A betegség mindig krízis, hisz figyelmeztet arra, hogy fejlődnünk, valamiben változnunk kell! Rámutat, hogy letértünk a harmónia útjáról, s a tudat információi manifesztálódva jelzik, hogy valami baj van. A tünet tehát egy jelzés a számunkra, ami magára irányítja a figyelmet. Hiba, ha gondosan kerüljük a jelek, tünetek értelmezését, mert végül a tünetből jelentés nélküli jelzés lesz, a beteg meg a gyógyszerek hatására, a tünetek elhomályosításával nem fog rájönni, hogy mi az a dolog az életében, amiben változtatnia kell, mit kell máshogy megélnie. A betegség mindig megállj-ra kényszerít, amikor is lehetőségünk van átgondolni, hogy a betegségünk vajon mire figyelmeztet, hogy jó úton járunk-e. Miben gátol meg, és milyen cselekvésre kényszerít? A hagyományos orvoslás jelenléte fontos, mert sokszor az érdekünkben azonnal kell cselekedni, és helyreállítani a test állapotát. Ezzel időt nyer a lélek, hogy tanulhasson tovább. De a tanulást nem lehet kikerülni, akármennyire is szeretnénk. A betegséget nem legyőzni kell tehát, hanem azáltal gyógyulni, hogy felismerjük az útmutatásait.
Borza Zsuzsanna