Az ember az egyetlen, aki tudja, hogy meg fog halni. És nagyon is foglalkoztatja a halál. Talán nincs is más, aminél jobban félne. Az énkép feltárásával, az univerzális tudás feltárásával azonban a félelem elveszti létjogosultságát. Hiszen semmi sem múlik el, csak átalakul. A halálhoz való viszonyunk tulajdonképpen az élethez való viszonyunkról árulkodik.
Már a sámánok is hitték, hogy a halál után nincs vég, és rituális szertartással átsegítették a halottat a következő utazáshoz. Őskori leletek is arra utalnak, hogy a halottak mellé azért temettek tárgyakat, élelmet, mert hitték, szükségük lesz rájuk, mert az utuk nem ért véget.
Manapság már alapvető meggyőződése sokaknak a túlvilághit, a reinkarnáció, miszerint a lélek a test halála után tovább él. A parapszichológia konkrétan a túlvilágot bizonyítja 1848-ban debütáló felfedezett jelenségével, a médiumitással. Az első hivatalos felfedezések óta sokan sokféleképpen vizsgálták a jelenséget, és a legkülönbözőképpen próbálták azt megcáfolni. Többek között telepátiával magyarázták, vagy jövőérzékeléssel, avagy pszichokinetikus képességekkel. Ezeket azok az esetek cáfolják, amikor a médium semmilyen formában nem olvashatott a jelenlévők gondolataiban, mert ők sem voltak az információ birtokában.
A halál utáni élet nagy úttörője Raymond E. Moody, aki számos – klinikai halálból visszatért- halálközeli élményt átélő ember esetéről számolt be. Sok egyező jelenségre bukkant: testen kívüliség, látja a testét kívülről, alagúton átsuhanás, egy fénypontot lát, ami személyes jelenléttel párosul, szeretet, és elfogadás áramlik ebből a fénylényből. További jelenség, hogy megjelenik előtte az élete minden pillanata egyszerre panorámaképként. Átéli, átérzi az élete minden eseményét, pillanatát, eközben kívülállóként, a történet többi szereplőjének szemszögéből is. Ilyen módon érzékeli az események tanulságát is akár. Ezután gyakran megjelennek a korábban meghalt szeretett rokonok, akikből szeretet, mérhetetlen megnyugvás áramlik.
Az első hivatalos halál utáni élet kérdését feszegető, nyilvánosság elé kerülő jelenségekkel már jóval korábban, több ezer éve megjelent a túlvilághit a Tibeti halottas könyvben pl., ami a haldoklóknak, halottaknak szól segítő szándékkal, hogy segítsék a túlvilágra jutásukat, túlvilági életüket. Különböző színdarabokban, könyvekben is megjelent már évszázadokkal ezelőtt a túlvilághit.
„Bizton állíthatom, hogy valóban létezik túlvilági élet.” /Szókratész
„Ahogy jelenlegi életünkben álmok ezreit éljük át, úgy életeink közül ez is csak egy.” /Lev Tolsztoj
„Tudom, hogy több ezerszer voltam, és vissza is térek még több ezerszer.” /Geothe
A magyar szépirodalomban is találunk bőven túlvilághittel kapcsolatos utalásokat többek között Petőfi Sándor, Vajda János, és Gárdonyi Géza, Móra Ferenc műveiben.
Bár a kereszténység hatalmas tömegeket mozgat, mégis az emberek nagy része hisz -ösztönösen – a reinkarnációban, amire bizony tudományos bizonyítékok is vannak.
Néhány éve nagy pont kavart az USA-ban egy kisfiú esete, aki kettő és hat éves kora között érdekes dolgokról számolt be. Szörnyű, ismétlődő álmai voltak, amikor is ő egy pilóta egy háborúban, akinek a gépét lelőtték. A részletes álmok mellett valóban megdöbbentően értett a repülőgépekhez. Utánajártak, és be tudták azonosítani azt a pilótát, aki a japán légivédelem lőtt le a háborúban.
Ian Stevenson pedig, aki a Virginiai Egyetem tanszékvezetője volt, és a szakma nagy szaktekintélye lett, mert sok száz szakmai cikket írt, és azt vizsgálta, hogyan emlékeznek vissza a gyermekek előző életeikre. Közel ezer igazolható, hasznosítható esetet tárt fel a világ minden tájáról. Tagadhatatlan összefüggéseit a Visszatérő lelkek c. könyvében írja le.
A XX. századi újjáélesztési technikai vívmányok által megsokszorozódtak a halálközeli élményeket átéltek száma, így bőven áll rendelkezésre vizsgálható eset. Megfigyelték, hogy sem vallással, sem életkorral, iskolázottsággal nem függ össze, és nem is mindenki éli át, aki a klinikai halál állapotából visszajött. De ahogyan az álmainkra sem emlékszünk mindig, pedig bizonyítottan minden éjjel álmodunk, úgy talán a halálközeli élményére sem emlékszik mindenki…, de az érzései, szorongásai, esetleg testi tünetei emlékeztetik rá.
Borza Zsuzsanna
www.lelekmedicina.hu