Aki szereti Önmagát

Sokan vágynak rá, de nem értik pontosan, mit is jelent önmagukat szeretni, így, ha ezt valaki megteszi, a legjobb esetben is csodabogárnak tartják, de mindenképpen félreértik. A legtöbb esetben egyenesen ellenszenvet vált ki belőlük, és tévesen önzőnek titulálják őt, nem felismerve közben a belőlük feltörő frusztrációt, ami abból a tehetetlenségből fakad, hogy mélyen belül ők is erre vágynak, de nem ismerik a hozzá vezető utat.

Aki szereti magát, azt csinálja, amit szeret, azzal tölti az idejét, ami örömmel tölti el. Lankadatlanul kutatja, hogy mi az ő útja, s ha megtalálta, nem hagyja magát letéríteni. A munkája lesz a szenvedélye. Küldetésként és nem munkaként, vagy teherként tekint rá. Nem pazarolja az életét arra, hogy ne azzá váljon, amire hivatott és aki lenni szeretne. Onnan tudja, hogy megtalálta a küldetését, hogy örömöt érez és szabadságot. Ez a szabadság minden téren az élete része. Nem hagyja, hogy korlátozzák, vagy lenyomják. Aki szereti magát, tudja, hogy hol a helye, nem engedi, hogy más onnan önigazolásból, vagy más öntudatlan, s nem tiszta motivációból lelökje. Aki szereti magát, nem csúszik be mások alá. Az alá-fölérendeltséget elutasítja másokkal és önmagával szemben is. Az egyenrangúságban hisz. Megtanulja úgy jól érezni magát, hogy ne nyomjon el másokat, s nem érezni lelkiismeretfurdalást, ha megtagadja másoktól, akár a rokonaitól azt, hogy ezt vele megtegyék.

Aki szereti magát, határokat húz. Nem tölti az idejét olyan tevékenységgel, amivel nem tud azonosulni, vagy lehúzza őt, viszont igen mond mindarra, ami emeli és építi őt.

Nem tölti az idejét olyanokkal, akik tiszteletlenek, vagy elvesznek tőle valamit valamilyen módon. Az idejét, az energiáját, a tudását. Akkor sem, ha mások határozottan, sőt, megszállottan ezt akarják. Nem ítél meg egy helyzetet sem, mert tudja, hogy minden őt tanítja. Ennek tudatában is tud nem-et mondani azoknak, akikkel kapcsolatban érzi, hogy nincs vele dolga. Kitart, és önazonos minden pillanatban, vállalva ezzel a külvilág nemtetsző reakciót. Mert aki szereti magát, öntudatos és fényes, az éhezők céltáblájává fog válni. Ugyanis, aki éhes, az enni akar.

A tudatos ember felismeri, hogy épp éhes, de azt is, hogy a lelke az, és azt is, hogy a táplálékot nem veheti el egy másik embertől. Önmagának kell megszerezni. A tudatlan éhező csak megy, és elvenne. És ha nem kap enni, dühös lesz és ingerült. Aki szereti magát, mindezt tudja, felismeri a másik folyamatait, és nem teszi meg magával, hogy úgy segít másoknak, hogy önmagából elvesz.

És tudja, hogy aki ebben az állapotban van még, a legtöbb esetben az a segítség, ha máshogy segítünk, például asszertíven kiállunk magunkért, s példát mutatunk önazonosságból és önszeretetből. És meghúzzuk a határt a saját érdekünkben, mert ez az ő érdeke is. Mert ez nagyobb tanítás, mint ha enni adnék neki gyorsan. Nem kell áldozattá válnom, hogy neki jobb legyen. Ha most enni adok neki, nem kényszerül rá, hogy megtanuljon ő mások kizsákmányolása nélkül is élelemhez jutni a vadonban.

Aki szereti magát, tudja, hogy hogyan segítsen másoknak. Néha így, néha úgy. Minden helyzet egyedi, és mindig tudja, hogy mi a helyes. Ha kell, tanácsod ad, időt és figyelmet, ad, megoszt, táplál és gyógyít, de ha kell, elengedi a másikat úgy, hogy megtagadja tőle azt, amire vágyik. Pont az ő érdekében, és nem utolsósorban a sajátja miatt is. Mert aki szereti magát, tudja, hogy nem az ő dolga a világ terhét a vállán viselnie. Minden lélek a fejlődés élményéért van itt. A sajátjáért. Így a legnagyobb feladatunk önmagunkon dolgozni, a legjobbat kihozni magunkból, kialakítani a leghitelesebb hitrendszert önmagunkon belül, kitartani és hinni benne. Aki szereti magát, ezt tudomásul veszi, és ha tudja is, hogy ez a nehezebb út, rendületlenül jár rajta, amíg célba nem ér. Nem adja fel soha.

Aki szereti magát, sokszor magányos. Mert előfordul, hogy mások máshol tartanak ebben a folyamatukban. Még nem tudják, hogy a táplálékot nem várhatják a külvilágtól sem a pénzhajhászástól, sem a külcsíntől, sem a felszínes örömöktől, sem másoktól. Tudnia kell mindenkinek, hogy minden benne van, amire csak szüksége lehet egy életen át. És meg kell tanulni mindezt megtalálni úgy, hogy rálép ugyanarra az útra, amin alázattal már hosszú ideje kitartóan jár az, aki emiatt már tudja szeretni magát.

Aki szereti magát, kitart addig, amíg az igaz társa meg nem érkezik. Nem marad romboló, kizsákmányoló kapcsolatban. Nem marad olyan mellett, aki nem tiszteli őt és önmagát. Aki szereti magát, ha kell, inkább egyedül van. Dolgozik magán, hogy olyanná tudjon válni, aki mellett boldog lesz az az ember, akiről ő álmodozik. Törekszik a kiteljesedésre, hogy ne félkészen, az élelmet a másiktól kikövetelőként álljon a másik mellé. Nem akarja ő ezt vele megtenni. Mert tudja, hogy az nem a szeretet lenne. De ő szeretni akarja őt. A mindenséget szánja neki. Ezért olyanná csiszolja magát, hogy ők ketten egyesülve olyan tér jöhessen létre, amiben mindketten hazatalálnak, és ebben a csodában, ebben a békés, fényes térben megoszthatják egymás teljességét, a fennmaradó hiányosságokon meg szelíden átsegítik a másikat. Fogják egymás kezét. Megtanulták megfogni és nem elengedni egymás kezét, mert tudják, hogy a nehéz helyzetekben hogyan kell egymás felé szeretettel és türelemmel fordulni, s átemelkedni a holtpontokon. A feltétel nélküli szeretet az, amikor a szeretetünk kitart a kevésbé tökéletes pillanatokban is. Amikor elfogadjuk a másikat mindennel együtt, s a hibáival együtt is ő a minden. Aki szereti magát, nem éri be kevesebbel.

Aki szereti magát, a tiszteletet magas fokon éli. Ő maga nagyfokú tisztelettel fordul mások felé önzetlenül, törekszik arra, hogy együttérző legyen, és segítsen másokon. Nyugodt, kiegyensúlyozott és éber. De ha tiszteletlenséget tapasztal, jelzi. És határokat húz. És elenged, és elmegy, ha kell. Akkor is, ha fáj.

Aki szereti magát, mindent megtesz, ami tőle telik. Nyomot akar hagyni a világban, értéket akar teremteni. Emiatt kitartó munkával dolgozik az önismeretén, hogy feltáruljon előtte a sok hagymahéj lebontása után a valódi énje, s mindaz a szép forrás, amiből ő teremteni, s transzformálni tud, építeni, s emelni önmagát és másokat. Türelmes, és alázattal megéli mindazt a sok tanító helyzetet, amin keresztül egy újabb sérült részére rátekinthet, s a felismerés katartikus állapotát megélve hagyja, hogy a szíve gyógyuljon azáltal, hogy megérti, hogy minden, ami történik, a helyén van, óraműpontossággal illeszkedik minden kis mozzanat a sorsa nagy puzzle-jához, és a tanulása része. Nem ellenkezik, nem harcol. Tudja, hogy minden tükör, és mindig minden pont úgy történik, ahogy ő teremti. Tudja, hogy minden őrajta múlik, senki máson. Nem hibáztat senkit, hisz tudja, hogy mindenki a tanítója, és ő mindenkié. Tudja, hogy minden a nagy, szeretetteljes rend része. Ezért nyugodt még a nehéz helyzetekben is. Befelé figyel, s hagyja, hogy a szíve vezesse. A külvilág manipulációinak megtanult már nem-et mondani. Hisz magában. Még akkor is, ha el akarják őt bizonytalanítani. Egy ember, aki szereti magát, ezzel a hozzáállással azt erő is tiszteli, amiből ő teremtetett.

Mindannyian egy nagy óceán kis cseppjei vagyunk, és ugyanazokon a hullámokon szörfözünk. Legyünk egyre többen, akik kiszabadulnak a lelki útvesztőből a korlátok alól, akik nem elszenvedik, hanem értik az élet tanításait, s tudják végre szeretni magukat. Így lesz vége egyszer csak tiszta és ragyogó a közös óceánunk, aminek a kis hullámain a nap fénye boldogan csillan majd fel.

Aki igazán szereti és tiszteli magát, a legtöbbet teszi, amit csak tehet az ember önmagán keresztül az emberiségért.

Borza Zsuzsanna

Bp., 2019.07.08.

www.lelekmedina.hu