Az egészség és betegség fogalmai nagy utat jártak és járnak be a mai napig a tudományos körökben, és azon túl is. Az értelmezéseik, a velük kapcsolatos szemlélet és hozzáállás folyamatosan változik a tudományok folyamatos fejlődése miatt, s amiatt is, mert az ember egyre komplexebben képes gondolkodni, s holisztikusabban rátekinteni ugyanarra. Az elvekhez ragaszkodás, a dogmatikus merevség már elavult, és blokkolja a lehetséges fejlődést. Képesnek kell lenni a dolgok folyamatos megkérdőjelezésére, újragondolására, s akár drasztikus paradigmaváltásra is újra és újra a valódi tudás, az igazság érdekében.
Ahogy már az ókorban Aszklépiosz és Hügieiai által is megjelent egy éles megosztottság az egészség, betegség fogalmaival kapcsolatban, úgy a XIX. század végéig és a XX. század elejéig is egy erősen dualista felfogás uralta a szak-és közvéleményt az egészség-betegség fogalomkörét illetően még annak ellenére is, hogy korábban egy hosszú utat bejárva már többször is megjelent az idők során ennél rugalmasabb, tágabb és holisztikusabb nézőpont. Míg Aszklépiosz és Hügieia esetében a betegség – és problémafókusz, a betegség gyógyítása, vagy egészségfókusz: az egészség megtartása, megőrzése válik élesen ketté, a XIX. század végi, XX. század eleji dualista felfogásban meg a testi és lelki betegségek, és ezek izolált szemlélése és kezelése.
Aszklépiosz (Aesculapius) a gyógyítás istene volt a görög mitológiában több mint kétezer éve. Híres orvos volt, aki az orvoslás alapjait tette le. Kezdetben csak halandó volt, Zeusz emelte fel őt az istenek közé. Akkoriban betegségközpontú egészségkoncepció uralkodott: a megrendült egészség helyreállítása volt a cél. Úgy tartották , hogy minden testi problémát a születés vagy az élet zavarai okoznak. Aszlépiosz szimbólumai, a kígyó és a bot széleskörben elterjedt és használt motívum a mai napig. Többek között az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA) és a mentőszolgálatok logójának is a fő elemei, illetve számos egészségügyi intézmény falát díszítik.
Hügieia (Salus), Aszklépiosz lánya, az egészség és a tisztaság istennője ezzel szemben a betegségek megelőzését, és a jó egészség megőrzését képviselte. Azt vallotta, hogy az egészség a bölcsen irányított élet velejárója, így aki az életét bölcsen, önmagával, a környezetével, az őt körülvevő emberekkel és természettel összhangban éli, az egész életében egészséges maradhat. Rendszerint kezében csészét tartva ábrázolják, melyből a vállára tekeredő kígyó képében apját itatja. A kígyó a viruló egészséget, a vedlést, megújulást és megifjodást jelképezi, de jelenti magát Aszklépioszt is. A csésze, ami köré csavarodik, a gyógyítás jelképe. Apa és lánya ábrázolása,a csészéből ivó kígyó a gyógyszerészet emblémája.
A keresztények számára Krisztus a legfőbb tanítómester és orvos, a Biblia pedig a testi-lelki egészség legfontosabb útmutatója, életszabálygyűjteménye. Sok tanácsot olvashatunk a Bibliában a testi egészség mellett a lelki egészségről, a személyes higiéniáról, betegségek gyógyításáról, a családi, baráti kapcsolatokról.
Az Újszövetség idejében azt gondolták, hogy a betegségek a bűn következményei, a betegség a bűnbeesés miatti büntetés. Jézus ennek ellenére, ezt cáfolva embereket gyógyított, néha fel is támasztott. A krisztusi tanok szerint az lehet egészséges, aki Krisztusban és Istenben hisz, bízik, hiszen így marad a belső lelki nyugalmán és harmóniáján keresztül ép a teste is.
Ez európai középkor vallásos gondolkodása miatt az orvoslás erősen visszaszorult az egyházi falak közé. A középkor embere a böjtben, az önmegtartóztatásban és az önostorozásban látta a megtisztulás lehetőségét, s a megmenekülést a bűnöktől, járványoktól.
A reneszánsz kora az új természettudományos eredményekkel, földrajzi felfedezésekkel és a gazdasági gyarapodással már változásokat hozott a világba. Az emberek elkezdtek foglalkozni önmagukkal, a boldogulásukkal, a sorsukkal.
Az ember saját testéhez és a világhoz, az ember és a természet, illetve a hívő ember egyházhoz való kapcsolata változott. Megjelentek az egészséges életvitelről, a helyes táplálkozásról és ruházkodásról szóló szövegek. Az egyház boncolással kapcsolatos tiltása fellazult, így a boncolások bevezetésével új ismeretek váltak elérhetővé az emberi test felépítésével és működésével kapcsolatban.
A protestáns mozgalmak korában a könyvnyomtatás megjelenésekor az orvosi és nevelési irodalomban már hangsúlyt kap az egészség fogalma. Az egészségre a test és lélek harmóniájának függvényeként gondoltak.
A földrajzi felfedezések következtében káros élvezeti cikkek kerültek előtérbe. Napi praktikus tanácsokat adó tankönyvek, orvosi írások jelentek meg a test egészségről, a káros szenvedélyekről és ellenük való védekezésről. A csinos kinézetet is taglalták, ezen belül figyelmet kapott a tisztálkodás, az öltözködést, a testedzés és az étkezés is.
Az orvostudomány nagy felfedezésekre jutott s ezzel együtt tovább dagadt a magabiztos szemlélet: minden megfigyelhető, az emberi test elemeire bontható és javítható. Nagy felfedezések pl.:
- mikroszkóp (Zacharius Janssen, 1590.)
- a vérkeringés első pontos leírása állatokban (William Harvey, 1628.)
- a vérsejtek és baktériumok első leírása (Anton van Leeuvenhoek, 1670.
- az első himlőoltás kidolgozása (Edward Jenner, 1796.)
- a sztetoszkóp (orvosi hallgató) kidolgozása (René Laennec, 1816.)
- az N2O alkalmazása a fogászati érzéstelenítésben (Wells és Morton, 1844-46.)
- a gyermekágyi láz elleni küzdelem a szülészeti kézmosás javaslatával (Semmelweis Ignác 1847.)
- a sebészeti antiszepszis (fertőtlenítés) kidolgozása (Joseph Lister, 1867.)
- baktériumok, mint kóroki tényezők (Louis Pasteur, 1857.)
- a betegségek bakteriális eredetének leírása (Robert Koch és Louise Pasteur, 1870.)
- antitoxinok, tetanusz és diftéria védőoltás (Emil Behring, 1890.)
- az X sugarak felfedezése (Wilhelm Conrad Röntgen, 1895.)
- az aszpirin első szintézise (Felix Hoffmann, 1899.)
- a vércsoportok felismerése (Karl Landsteiner, 1901.)
- az EKG vizsgálat kidolgozása (P.D White, 1913.)
- az EEG vizsgálat kidolgozása (Hans Berger, 1924.)
- a penicillin felfedezése (Alexander Fleming, 1928.)
- az ultrahang vizsgálat bevezetése az orvoslásban (K.T Dussik, 1942.)
- a streptomycin kidolgozása (S.A. Waksman, 1943.)
Eljutottunk a XIX. század végéig, a XX. század elejéig, amikor is a gyógyítás és a betegség kerül fókuszba, s ezzel együtt a dualista felfogás, amikor is éles különbséget tettek a pszichés és a testi betegségek között.
A pszichés betegségekről azt gondolták, hogy a legjobban pszichológiai okokkal magyarázhatóak, pl. stressz, gyermekkori problémák, traumák lehetnek a háttérben. A gyógyításuk pszichoterápiával történhet.
A fizikális betegségekről meg azt gondolták, hogy értük a fizikális, testi okok a felelősek: vírusok, baktériumok, karcinogének (rákkeltő) anyagok. A megoldást a gyógyszeres kezelésekben, műtétekben látták.
Az orvostudomány és pszichológia nézetrendszerében sokáig ez a dualista szemléletmód dominált, sőt, még ma is igen elterjedt felfogás.
A test-lélek dualizmusának gondolatát (azaz azt az elvet, miszerint a test és a lélek két különálló, egymástól független szubsztancia) Descartes (1596-1650) fejtette ki. Elképzelésében a mechanikusan működő test mellett egy tőle független, külön munkálkodó lelket feltételezett. A pszichológia oldaláról ez azt jelentette tehát, hogy az egészségügyben munkálkodó klinikai pszichológusok szinte kizárólag a pszichiátriai problémákra összpontosítottak, működésüket csak az elmét érintő mentális betegségek kezelésére korlátozták.
Orvosi oldalról a dualista felfogás a biomedikális modellben érhető tetten. A modell lényege, hogy a betegségeket fiziológiai zavarokra, mérhető biológiai változókra vezeti vissza, amelyek hátterében fizikai sérülés, biokémiai egyensúlyzavar, bakteriális, vírusos vagy egyéb fertőzés áll. Felfogásában a betegség a test válasza a test veszélyeztetésére.
A rohamosan fejlődő orvostudomány, a technikai, diagnosztikai eszközök, gyógyítást szolgáló szerek óriási tárháza azt a szemléletet alakította ki, hogy az ember elemeire, szerveire bontható, és a test minden bajára van gyógyír. A biomedikális modell viszont betegségeket és nem betegeket kezel. A beteg kezelése helyett a betegség gyógyítása zajlik. Tevékenysége a gyógyítás, színtere a kórház. Nem tartja betegségnek azokat az akár súlyos szubjektív panaszokkal járó állapotokat, melyeknek nincs kimutatható biológiai (fiziokémiai) oka.
A biomedikális modellt már számos kritika érte: ellenállást váltott ki gyógyszer – és eszközközpontúsága, valamint a betegellátás elszemélytelenedése. Tudományos szempontból is megdőltek bizonyos alapjai: egyes cirkuláris okságot, oksági hálót feltételező tudományágak fejlődésével (pl. immunológia) megkérdőjeleződött alapgondolata, miszerint a fiziológiai zavarok és a betegségek közt egyenes oksági vagy ok-okozati összefüggések állnak fenn.
Mára ez a duális, illetve biomedikális kép tehát túlegyszerűsítetté vált, már más a nézet!
A pszichésnek tekintett rendellenességek hátterében gyakran kimutathatóak – akár öröklött jellegű – biokémiai folyamatok is, pl. a depressziónak van biológiai alapú és környezeti alapú verziója is, illetve vannak olyan testi problémák is, amelyek kiváltó tényezői közt a pszichés változók (megterhelés, stressz) fontosak, pl. pszichoszomatikus megbetegedések.
A pszichoszociális modell szerint tehát a megbetegedések kialakulásában a lelki és társadalmi meghatározókat is hangsúlyozza.
Biomedicinális + Pszichoszociális modell együtt a Biopszichoszociális modell, amely szerint a betegségeket és a betegségek megelőzése élettani, lelki és társadalmi tényezőit együttesen és szisztematikusan szükséges elemezni. Központi elem még mindig a betegség, de összetettebb folyamat és az okait is kutatja.
A korszerű orvostudományban a gyógyszeres kezelés tehát kiegészül, ki kellene, hogy egészüljön pszichológiai tényezők figyelembevételével és módszerek alkalmazásával.
Már a XX. század elejétől megjelentek paradigmaváltó új gondolatok, amiknek a középpontjukban már az egészség és azzal kapcsolatosan egy holisztikusabb szemlélet áll. Az betegség helyett az egészségközpontú gondolatokat előtérbe helyező nagy előhírnökök pl.:
- Freud: „Az egészség az a képességünk, amikor szeretni és dolgozni tudunk.”,
- Gandhi: „Az egészség azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát, szabadon mozog, jó étvágya van, a feladatait normálisan ellátja, és nem kell orvoshoz fordulnia.”
- Parson szerint: „Az egészség az egyén optimális teljesítőképességének állapota, ami azoknak a szerepeknek és feladatoknak a betöltésére teszi képessé, melyekre szocializálódott.”
WHO
És nem utolsó sorban… maga az Egészségügyi Világszervezet, a WHO már 1946-ban egy 61 ország részvételével megrendezett világkonferencián meghatározta az egészség új fogalmát:
„Az egészség a testi, lelki, szociális jóllét állapota és nem csupán a betegség, vagy fogyatékosság hiánya.”
Mindezt az 1848 áprilisában hatályba lépett egészségügyi világszervezet alkotmánya tette széles körben ismertté. A fogalom azóta folyamatosan változik, újra-és újra kibővült (pl. lelki, szellemi, ökológiai elemekkel).
Sok kritika éri a folyamat során, hatalmas előrelépés mégis, és mindenképpen a legpontosabb szemléletmódot, hozzáállást és az egészséggel kapcsolatos tudományok együttműködését szorgalmazza. Egy olyan multidiszciplináris megközelítés jött általa létre, ami hatalmas áttörés. Arra hívja fel a figyelmet, hogy mind a testnek, mind a léleknek, pszichés tényezőknek, mind a társadalmi környezetnek nagy szerepe van az egészségünk megőrzésében. Felállt egy új, egy holisztikus egészségmodell általa, aminek hat egészségdimenziója, pillére van:
- Fizikai egészség: a test megfelelő működése
- Mentális egészség: a tiszta és következetes gondolkodás képessége
- Érzelmi egészség: az érzelmek, pl. félelem, öröm, bánat, düh, megfelelő felismerésének, megélésének és kifejezésének képessége
- Spirituális egészség: ez vallásos hitet is jelenthet, de alapvetően személyes hitvallást, viselkedési elveket, lelki békére, belső összhangra, egyensúlyra való törekvést jelent
- Társas egészség: a másokkal való kapcsolatok kialakításának és fenntartásának képessége
- Társadalmi egészség: a társadalomba való integrálódás igénye, lehetősége, képessége
Ez a holisztikus szemlélet annak ellenére sem válik széleskörűen elfogadottá az egészségügyben a mai napig sem, hogy pl. a biomedikális modellből a holisztikus, biopszichoszociális modell felé vezető úton már 1930-1950 között megjelent a pszichoszomatikus orvoslás fogalma. Ez hatalmas előrelépés volt, hiszen ez volt az első olyan modern tudományos megközelítés, mely az egyes betegségek hátterében pszichológiai tényezőkkel is számolt. A felfogás szerint a lelki tényezők a testi történéseket a vegetatív idegrendszer közvetítésével befolyásolják. A korai kutatásokban a szorongás és distressz jelentőségét hangsúlyozták a betegségek kialakulásában (ami az előszobája volt az Új Germán Gyógytudomány felfedezéseinek).
Kutatták többek között a rákot is, a rák kialakulásának meghatározóit, és vele kapcsolatban pl. négy tényezőt jelenlétét fedezték fel: s így a rákbetegséget négy konkrét pszichológiai oknak tulajdonították:
- a tumor kifejlődése előtt a páciens elvesztette egy fontos kapcsolatát
- a paciens képtelen sikeresen kifejezni ellenséges érzelmeit
- egy szülőfigurával feloldatlan konfliktusa van
- szexuális problémák
A pszichoszomatikus betegségek fogalma abból áll, hogy vannak bizonyos betegségek, amelyek testi elváltozással is járnak, de eredetük nagyrészt pszichológiai természetű. Számos tudományos vizsgálat támasztotta alá mindezt, illetve számos betegséget fogadtak el pszichoszomatikusnak.
A leggyakoribb pszichoszomatikus betegségeket a következő módon csoportosítják:
- Kardiovaszkuláris betegségek: pl. magas vérnyomás, bizonyos szívtáji fájdalmak
- Gyomor-bélrendszer betegségei: pl. IBS, gyomor- és nyombél fekély, reflux
- Légzőrendszer betegségei: pl. asthma bronchiale, hiperventilláció
- Bőrgyógyászati betegségek: pl. övsömör
- Fájdalom szindrómák: pl. Migrén, alsó háti fájdalmak
- Autoimmun betegségek, allergiák
A sok tudományos eredmény ellenére sok támadás érte ezt az elméletet, mert bár valóban ugyanolyan behatást, érzelmi élményt megélő emberek gyakran ugyanolyan betegségektől szenvedtek, de nem minden személy vált beteggé azok közül, akiket ezek a konkrét érzelmi-lelki-pszichés hatások értek. Emiatt nem vált bizonyíthatóvá és előrejelezhetővé.
A pszichoszomatikus orvoslás elméleteit, eredményeit figyelmen kívül hagyva a mai napig tartja magát a biomedikális szemlélet, ami kizárja a testi, fizikai tényezőn kívül bármilyen más okot, holott maga a WHO 1984-ben is megerősített a korábbi felfedezéseit, sőt, ki is egészítette azokat:
„Az egészség azt jelenti, hogy az egyén, vagy csoport milyen mértékben képes realizálni törekvéseit és kielégíteni az igényeit, hogyan tud alkalmazkodni a környezetéhez. Az egészséget úgy lehet felfogni, mint a mindennapi élethez szükséges erőforrás, nem pedig életcélt. Az egészség olyan pozitív koncepció, amely az egyéni és társadalmi létfeltételeket, valamint a fizikai teljesítőképességet hangsúlyozza.”
1986-ben pedig az I. Egészségfejlesztő Világkonferencián is egyértelműen új, paradigmaváltó és korszakalkotó fogalmak és célkitűzések születtek meg.
„…ahhoz, hogy az egyén vagy csoport elérje a teljes fizikai, mentális és szociális jóllétet, képesnek kell lennie arra, hogy hogy felismerje, és azonosítsa a vágyait, kielégítse a szükségleteit és boldoguljon a környezetével, vagy képes legyen megváltoztatni azt. Az egészség pozitív fogalom, mely hangsúlyozza a társadalmi és személyes forrásokat valamint a fizikai képességeket.”
A konferencián az egyén és a társadalom felelősségét hangsúlyozták a lehető legjobb egészségi állapot elérése érdekében, amivel az egészség társadalmi meghatározottságának modelljét adja meg. Elismeri, hogy az egyéni életmódbeli döntéseknek, vagyis az egészségmagatartásnak kiemelt szerepe van az egészség kialakításában, de az egyéni döntéseket befolyásolják olyan környezetei tényezők, mint az egészségügyi ellátórendszer, a pszichoszociális környezet, vagy a fizikai környezet. Ez utóbbiakat pedig a társadalmi-gazdasági-politikai környezet befolyásolja.
A konferencia hivatalos dokumentumát, az Ottawa Chartát, melynek alcíme az „Előre az új népegészségügy felé!” a Lalonde jelentés ihlette (1974. Kanada.). A kanadai egészségügyi miniszter ugyanis kutatásokat, tudományos vizsgálatokat indítványozott abból a célból, hogy kiderítse, hogy milyen tényezők befolyásolják a legnagyobb mértékben a lakosság egészségét. Nos, az eredmények tükrében a korábbi szemlélet, miszerint az egészségügyi ellátórendszer szerepére kell csupán a figyelmet helyezni, megdőlt, ugyanis a legnagyobb mértékben, 43%-ban az életmód határozza meg az egészségesélyünket a Lalonde jelentés szerint. Ezt követik a genetikai tényezők (27%), a környezeti tényezők (19%), végül az egészségügyi ellátás (11%). Nagyrészt tehát az életmódunk felel az egészségi állapotunk alakulásáért. Ahogy élünk, amilyen az életmódunk, ahogy viszonyulunk dolgokhoz, ahogy reagálunk.
Az Új germán Gyógytudomány, Új Medicina, Biologika
Az Új Germán Gyógytudomány nem kevesebbel szolgál, mint abszolút tudományos, biológiai és anatómia ismeretek és analógiák környezetében bizonyítja be, hogy a biomedikális szemlélet nem működik, a test betegségei nem magyarázhatóak pusztán fizikai okokkal, a test ugyanis mindig az agy parancsára, s a túlélésünk érdekében hoz létre a szervezetünkben elváltozást. Még a vírusokat, baktériumokat is, amikkel szemben akkora harcot vív az orvostudomány. És ez nem feltételezés, ez biológiai, anatómia tény.
Az Új Germán Gyógytudomány megadja a választ a pszichoszomatikus gondolatok hiányosságaira, újabb információkkal hitelessé teszi azokat, s összekötő hidat képez a korábbi feltételezések és a megkérdőjelezhetetlen empirikus tények között, s paradigmaváltásra kényszerít az egészség-betegség-gyógyítás témájában mindenkit.
A 1970-es évek végén, 80-as évek elején egy német orvos, Dr. med. Ryke Geerd Hamer jutott arra a döbbenetes felfedezésre a fia halála kapcsán, hogy a betegségek és gyógyításuk nem a megfelelően szemléletmóddal lett megközelítve, A biomedikális szemlélet téves. Rájött, hogy tulajdonképpen az orvosok eddig mintha csak az autó műszerfalának kijelzőjét iktatták volna ki egy kalapáccsal, hogy ne villogjon már (jelezve a problémát), hanem az igazi, valós okot kell megszüntetni, s ezáltal az egészséget helyreállítani. Azóta sok tízezer esettanulmánnyal igazolta, hogy téves az a hozzáállás, miszerint a betegségek a fizikai behatások, változók függvényei. Hamer rájött, hogy a balesetek, sugárzások, mérgezések kivételével minden esetben kizárólagosan a minket ért érzelmi, lelki behatásokkal való megküzdésünk, arra való reagálásunk, rugalmasságunk, feldolgozóképességünk minőségén múlik az, hogy szervi elváltozás nélkül, vagy azzal együtt, annak a segítségével tudjuk az életünkbe kerülő nehéz, érzelmi, pszichés megterheléssel járó helyzeteket, folyamatokat átvészelni.
Itt válik igazán érthetővé Charles Darwin elmélete, miszerint:
„Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.”
Vagyis, aki képes megküzdeni mindazzal, ami az életében éri őt, képes a járó változásokkal, konfliktusokkal, problémákkal, nehéz helyzetekkel járó érzelmi, pszichés megterhelést elviselni, s a problémákat kezelni, megoldani, túljutni rajtuk.
Dr. Hamer sajnálatos módon 1978. végén elvesztette a kamasz fiát, aki halálos lövést kapott egy külföldi tartózkodás során. Tizenkilenc operáció és száztizenegy nap haláltusa után a fiatalember szervezet feladta a harcot. Dr. Hamer számára a szeretett fiának elvesztése egyértelműen hatalmas érzelmi megterhelést okozott, ami legyűrte őt. Az összetört orvosnak a fia temetése után nem sokkal hererákja lett. Később agyi CT-k tanulmányozása során arra a megdöbbentő és tűpontos eredményre jutott, hogy az agya, a testének vezérlőközpontjaként az őt ért trauma (DHS) hatására, az őt ért trauma pillanatában a nagy érzelmi megterhelés végzetes kimenetelének elkerülése, a túlélés érdekében a konkrét érzelmi megterhelésre reagálva utasításokat adott a szervezetének az idegrendszerén keresztül. Az ő esetében az érzelmi érintettség miatt a heréjének, amivel a fiát nemzette, hogy ezzel az elváltozással biztosítsa az életbenmaradást és a fajfenntartást, hiszen a módosult testi állapot által Dr. Hamer nemzőképesebb is lett egyúttal.
Egészen eddig egyetlen tanulmány vagy vizsgálat sem kereste a megbetegedések okát, eredetét, nyomait az agyban, nem vizsgálták az agy, mint vezérlőegység szerepét, mint összekötő kapcsot a lelki folyamatok és a megbetegedett szervek között. Eddig nem volt ahhoz megfelelő szakértői csoport és technológia sem, hogy az agyat sérülés, behatolás nélkül nagyobb felbontásban fotózhassák.
Így jutott tehát Dr. Hamer által a világ arra a felismerésre, hogy a biológiában az agyunk irányítása által minden a mi érdekünkben, az életben maradásunkért és a fennmaradásunk érdekében történik.
Az orvos több évtizedes alapos kutatómunkával feltárta az összes betegség hátterét, melyet az úgynevezett Tudományos Táblázatban foglalt össze. Rájött, hogy minden tünetet elszenvedő ugyanolyan érzelmi drámát él, vagy élt meg, pl. az összes tbc-s ugyanazzal a lelki drámával bajlódik, ahogy az összes petefészekcisztás is, az összes mellrákos is, stb., Feltárta továbbá, hogy minden betegséglefutás két szakaszú. A folyamat valójában olyan, mint egy hosszú film, és az orvosok csak a végét nézik meg a filmnek. Amikor mi “betegnek” érezzük magunkat, testi tünetektől szenvedünk, az az esetek 90 %-ban a második, vagyis megoldást követő szakaszban járunk, ahol a test épp kitakarítja, helyrehozza azt, (többnyire vírusok, baktériumok, gyulladások segítségével), amit az érzelmi, lelki drámánk, vívódásunk, konfliktusunk miatt a stresszes (első) szakaszban a testünkkel tettünk, amit ez a testünkben okozott. Mert bár nem vesszük észre ezt a szakaszt (az elsőt), csak esetleg kicsit fáradtabbak, levertebbek vagyunk, ez már a “betegségünk” 1. szakasza, és amikor igazán betegnek érezzük magunkat, az a második. A kettő között nagyon lényeges a megoldás, feloldás pontja, amikor megnyugszunk, mert megbékéltünk valamivel, kimondtunk, kifejeztünk végre valamit, vagy megbocsátottunk valakinek, feldolgoztunk, elengedtünk valamit, vagy valakit, stb. Ezt észlelve vált ugyanis az agy, s új utasítással a szervezet regenerációját, a dolgok kifuttatását intézi el, biztosítja. Az összes gyulladás, vagy vírusos, baktériumos állapot mind a mi lelki állapotunk alakulásán múlik, és mindig, miután lejöttünk akár csak egy pillanatra is végre valamiről, lelkileg jobban vagyunk, akkor aktiválódik be a folyamat lezárásaként, megoldást követő lezáró akkordként.
Az összes szimbionta (vírusok, gombák, baktériumok) tehát a szervezet segítője, és ők takarítják el a korábbi, érzelmi megterhelés, stressz által a szervezetünkben keletkezett károsodásaink romjait, egyúttal a sérült szövetek újjáépítésében, helyreállításában segítkeznek. Sokszor sejtszaporulatokat (rák) lebontó, tisztító folyamatokat látnak el.
Ez a német orvos, Dr. Hamer évtizedekkel ezelőtt a fia halála kapcsán így jött rá tehát arra, hogy sem ő, sem az orvostudomány többi résztvevője sem vette eddig figyelembe a valódi ok-okozati összefüggéseket, hanem kizárólag a tanult és bevett korlátozott módon járt el a gyógyító tevékenysége során. Az orvosok munkája a probléma -és tünetfókuszra korlátozódott: céljuknak csak a tünet megszüntetését fogadják el. Vagyis nem fejtik fel a teljes történetet, így a kiváltó okig, s annak megszüntetéséig sem jutnak el. Pedig a valódi gyógyítást és gyógyulást csakis az jelentené. A kiváltó okot figyelmen kívül hagyva el lehet egy időre tüntetni a tüneteket, de attól az ok még nem szűnt meg. A biztos gyógyulásért annak a kioldása, megoldása a cél.
„A megbetegedés az érzelmi kilengések matematikailag kiszámítható egyenes következménye.” Dr. Gelléri Julianna
Hamer doktor lenyűgöző felfedezéseivel végérvényesen megváltoztatta az emberiség történelmét, hiszen megalkotta az elváltozások („betegségek”), a biológia és az orvostudományok helytálló periódusos rendszerét, amivel új megvilágításba helyezi az élőlények működését és feltételesen kialakuló elváltozásait. Tisztába teszi a számunkra, hogy mik a megbetegedések biológiai, élettani indítékai (célja, értelme, rendeltetése), hogyan zajlik le az adott megbetegedés valójában, s mi a valódi és egyetlen megbízható megoldás a megbetegedések, többek között a rák felszámolására, az abból való végérvényes kigyógyulásra.
Az Új Germán Gyógytudomány, vagy Új Medicina rámutat arra, hogy mit kell tennünk a természetes gyógyuláshoz: a kiváltó okot, a pszichés megterhelést kell megszüntetni az adott érzelmi kilengést kiváltó konfliktushelyzetet tudatosításával és megoldásával, érzelmi feldolgozással, megnyugvással, elengedéssel.
„Mert meggyógyulni csak és kizárólag megnyugvás által lehet, és mindegy, hogy ezt hogyan éred el. Ha megnyugodtál, a gyógyulásodat el sem tudod kerülni. Ez az Anyatermészet menetrendje.” Palladio
Dr. Ryke Geerd Hamer felfedezési és az általa megfogalmazott alaptörvényei olyan egyszerűek és nyilvánvalóak, hogy felmerül a kérdés, hogy erre eddig hogyhogy nem jött rá senki.
A válasz az evolúció természetéből következik. Minden új felfedezés akkor láthat napvilágot, ha arra megérik az emberiség. Ha megérett a hasznosítására, és képes élvezni az előnyeit. A barlanglakó ősember sem igen tudott volna mit kezdeni egy sportautóval.
Tudomásul kell venni a fejlődést, és képesnek kell lennünk mindig az eddig rendíthetetlennek vélt igazságok dogmatikus zártságán lazítani, s nyitottan hagyni, hogy maguktól, vagy a megkérdőjelezés, a gondolkodás, a fejlődés és tudatszintemelkedés által lelepleződjenek az elavult dolgok, s helyüket átvegyék a valódi, minket már jobban támogatni képes ismeretek.
Készen kell állnunk, késszé kell válnunk az új, a valódi tudás befogadására, de az alkalmazására is.
„Minden igazságot könnyű megérteni. Ezután a kérdés az, hogy hogy vajon egyénileg tudjuk-e az igazságot hasznosítani. Mert ha nem, akkor az érintett számára az nem ér többet a hazugságnál.”
Hamer nézőpontja tehát leváltja a biomedicinális szemléletet, ami abból állt eddig, hogy a betegség valami természetellenes, rosszindulatú, veszélyes és értelmetlen dolog, s a cél a mielőbbi megszüntetése.
Hamer doktor anatómiailag, biológiailag, tudományos hitelességgel világít rá arra, hogy a betegség nem más, mint az agyunk válasza egy érzelmi megrázkódtatásra, s az emberi faj túlélő programjának a része. Nélküle a test azonnal belepusztulna az érzelmi sokk okozta heves feszültségbe. A betegség tehát nem más, mint egy mentőöv, egy végső túlélési esély!
Hamer doktor a felfedezéseit 5 biológiai alaptörvényben foglalta össze.
Tudományosan akkor válik valami igazolttá és törvénnyé, ha megismételhető érvényű.
Az Új Germán Gyógytudomány 5 törvénye Európában páciensek tízezrein igazolódtak be, s vált orvosok, gyógyászok sokaságának közreműködésével tudományosan igazolttá is, mivel mindig egyértelműen és megismételhetőnek találták. Fő lényege tehát, hogy az embert a gyógyítása, gyógyulása során nem csupán a testi szinten kell kezelni, hanem a test, a lélek és az agy együttes folyamatait kell figyelni, a kiváltó okot meg felismerni és feloldani. Az orvostudomány történetében most derült fény arra a forradalmi felfedezésre, hogy három szint, tényező összefüggéseiben szükséges az embert vizsgálni, s a gyógyulásban, felépülésben gondolkodni: a lélek-agy-szervek hármasában. Hamer doktor által világossá vált, hogy a három szint folyamatai egyszerre és azonos ütemben zajlanak. Ha változás történik valamilyen szinten, az azt jelenti, hogy változik, szinkronban követi a másik két szint is. Ami a lélekben épp zajlik, az nyilvánul meg az agyban és a testben is. Minden elváltozás, ami nem baleset, sugárzás, természetellenes táplálkozás, vagy mérgezés hatására alakul ki, annak lefutása tehát az öt biológiai természettörvény szerint zajlik:
- alaptörvény: A rák vastörvénye – minden ún. megbetegedés elindítója, kiváltója egy konkrét feltételeknek megfelelő (komolynak érzett/drámai/felzaklató, váratlan, átmenetileg nincs megoldása, elszigetelten megélt, elfogadhatatlan/megütközés jellegű) érzelmi megrázkódtatás
- alaptörvény: minden betegség (természetes elváltozás) két szakaszból áll, ha sor kerül a biológiai konfliktus feloldására: 1. „hideg” konfliktus aktív szakasz:
- (általános ún. vegetatív tünetekkel, pl. hideg végtagok, álmatlanság, étvágytalanság,
- lelki tünetek: kényszeres gondolkodás a konfliktusról és megoldásáról, érzelmi kilengés, az illető nem tud megnyugodni)
- agyi tünetek: a konfliktus bekövetkeztekor becsapódik és megjelenik egy céltábla szerű formáció az illetékes agyi relén
- szervi tünetek: homogén, tömör szerveknél körkörös céltábla formáció az érintett szerven. Beindul a gyorsított alkalmazkodás: az agytörzs és a kisagy vezérelte szerven daganatképződés, velőállomány és kéregállomány vezérelte szerven sorvadás, fekélyesedés vagy funkciócsökkenés, funkciókimaradás (pl. motorikus bénulások, szenzoros érzéketlenség)
- ún. „meleg”, konfliktus megoldás utáni szakasz
- általános, ún. vegetatív tünetek: meleg végtagok, hőemelkedés, lázas állapot, extra alvás-és pihenésigény, jó étvágy, vérnyomás csökkenése. Az epileptokrízisig ödémaképződés és duzzanat az érintett agyi relén és az általa vezérelt szerven, a korábban elsorvadt területek feltöltődnek. Az epileprokrízis után a B utószakasz elején az ödéma kiválasztásra kerül, ez az ún. pisilési szakasz
- lelki tünetek: a kényszeres gondolkodás megszűnik, nagy megkönnyebbültség, lelki nyugalom, megnyugvás
- agyi tünetek: a körkörös céltábla formáció az illetékes agyi relén beödémásodik (az A utószakaszban), majd az ödémás gyűrűk fokozatosan eltűnnek
- szervi tünetek: az agyi relé által vezérelt szerv beödémásodik (A utószakasz), majd az ödéma fokozatosan megszűnik (B utószakasz), az agytörzs és a kisagy vezérelte szerven a daganat gyulladás kíséretében az illetékes mikroorganizmusok igénybevételével elbontásra kerül. A velőállomány és a kéregállomány vezérelte szerven a sorvadás megáll, a helye folyadékkal feltöltésre kerül, az illetékes mikroorganizmusokkal a szövet regenerálódik.
- alaptörvény: a daganatok és rákkal egyenértékű megbetegedések egyedfejlődéstől függő ontogenetikus rendszere
Hamer doktor a kutatásai során megtalálta és feltérképezte az összefüggéseket a csíralemezek, az agy, a testi elváltozások és a hozzájuk tartozó érzelmi konfliktusok között teljes bizonyossággal. Megfejtette és megfelelően alátámasztotta a magyarázatait és felismerésit orvostudományi, egyedfejlődéstörténeti, embionális tudományos adatokkal: hogy az adott szövetek egyáltalán hogyan reagálhatnak konfliktusokra (milyen elváltozással, daganattal vagy sorvadással), valamint, hogy miért éppen az az érzelmi konfliktustartalom tud beindítani elváltozást
- alaptörvény: a mikrobák egyedfejlődéstől függő rendszere – a mikrobák a segítő társaink az agyunk szolgálatában. A mikroorganizmusok csak és kizárólag a konfliktus megoldás utáni szakaszában aktívak. Az agyunk vezérli őket. A gombák feladata a daganatok elbontása, a baktériumok a sorvadásokat, a vírusok a fekélyeket építik újjá. A mikroorganizmusok tehát nem kórokozók, hanem szövetségesek, fontos szerepet látnak el az emberi szervezet természetes úton történő átalakításához, regenerálásához, gyógyulásához. Feladatuk, céljuk, rendeltetésük, biológiai funkciójuk van: hogy életben tartsanak minket.
- alaptörvény: a megértés törvénye: a kétszakaszú megbetegedések biológia értelme nem más, mint hogy alkalmazkodni tudjunk egy konfliktushelyzethez.
„A „betegség” szigorú értelemben nem is létezik, csak értelmes, bio-logikus elváltozások vannak.”
Innen ered a biologika kifejezés. Az egészség és betegség fogalmai a hosszú idők során így kaptak egy teljesen új értelmet.
„A természetet nem legyőzni, hanem megérteni kell.” /közmondás
Borza Zsuzsanna
Egészségfejlesztő Mentálhigiénés szakember
Life és Mindfulness Coach
Új Medicina Konzulens
Önismereti Mentor, Családállító
Tel: 20/590-46-36
e-mail: info@lelekmedicina.hu
web: www.lelekmedicina.hu
Helyszín: Lótuszvirág Önismereti Műhely: Bp. XI. Kanizsai út 26.
A világban minden második másodpercben újabb embernek van szüksége vérkészítményre. A gyógyítás véradók nélkül elképzelhetetlen.
A legrövidebb lejáratú vérkészítmény mindössze öt napig tárolható, így egyetlen nap sem maradhat véradók nélkül! A probléma sok embert érint, és életek múlthatnak rajta, így 2023. június 13-án 100+1 híres ember együttműködésével elindult a Visz a vérem váradást népszerűsítő kampány. Neves színművészek, énekesek, médiaszereplők, influenszerek, orvosok, sportolók vállalták, hogy e nemes ügy mellé állnak, és felhívják a figyelmet a véradás fontosságára.
