Kedves Olvasóim, Vendégeim!
Talán mindannyiunknak ezt a kérdést a legnehezebb megválaszolnia: Ki vagyok én?Hirtelenjében, ha meg kéne válaszolnom: Budapesten élő xyz tanulmányokkal rendelkező terapeuta, segítő, gyógyító, tanító, stb. Ezek csak címkék, és nem vagyunk velünk azonosak, valamennyire viszont mégis szükségesek, hogy ebben a duális világban tájékozódni tudjunk. Támpontok csupán. Mert a valóság emögött van. Az embert nem a külső címkéi, hanem a belsője minősíti és határozza meg. A jósága, vagy a gonoszsága, az önzetlensége, vagy az önzősége, a lustasága, vagy a tettrekészsége, a szívében rejlő hit, vagy hitetlenség, a szeretet, vagy annak hiánya. Hogy honnan jött és hova tart… Hogy mit hoz ki az életéből. Hogy hogyan reagál az élete kihívásaira. Hogy életében a fejlődési íve mennyire meredeken emelkedő, vagy csak egy vízszintes vonal…
Hogy én ki vagyok tehát, nehéz megfogalmazni: egy Úton járó lélek, aki azon fáradozik, hogy minél meredekebben íveljen a fejlődése felfelé, s a saját tapasztalataiból fakadó változásain keresztül olyan transzformatív utat járjon be, ami a saját és mások felemelkedését is szolgálja. A folytonos, s állhatatos fejlődést és az egyre tisztább létezést és tisztánlátást tűztem ki célul. Nem szeretek tétlenkedni, folytonosan megyek előre, feszegetem, és átlépem a határaimat, és élvezem egyre jobban annak a lehetőségét, hogy a változásainkkal utat törhetünk, s így hathatunk szélesebb körben másokra, s hagyhatunk magunk után valami maradandót. Fontos, hogy tiszteljük és becsüljük az Életet, és annak a lehetőségét, hogy itt lehetünk. Ha már így, van ne pocsékoljuk az időt, hanem hozzuk ki magunkból és az életünkből a legtöbbet. Tanuljunk minél többet, tapasztaljunk minél többet, tegyünk minél több jót!
Ezt az utat járva nem csak a lélek és az elme témái kerülnek górcső alá, hanem minden, ami az életünk része, minden, amivel kapcsolatba kerülünk. Ha valaki elkezd fejlődni, nem csak lélekrészei gyógyulnak, nem csak a személyisége változik, de a testének működése, folyamatai, igényei is. A test a lélek háza. Ami a lélekben zajlik, az a testben is lezajlik. Az Új Germán Gyógytudomány megszületése óta már kétséget kizárólag tudjuk ezt, és azt is, hogy minden testi elváltozás lelki eredetű. Ha a lélek gyógyul, gyógyul a test is. És ha törődünk a testtel, gyógyul a lélek is. tehát ahogy az ember fejlődik, elkezd lelkileg tisztulni, gyógyulni, ez a testének a folyamataira is hatással van. Elkezd más ételeket kívánni a szervezetet, másokat meg váratlanul elutasítani fog.
Így történt, hogy nagyjából 6 évvel ezelőtt akkor már sok évnyi önismereti munka után egyik napról a másikra vegán lettem. Egyszer csak elérkezett rá az idő. Elmesélek nektek egy érdekességet, ami ide tartozik. Valamikor régen egy látó hölgynél jártam, aki ezzel a mondattal fogadott: „Üdvözöllek, vega lány!” A mosolyánál csak a meglepetésem volt nagyobb, hiszen akkor még húsevő voltam, és fel se merült bennem, hogy ez ne így legyen. Na, gondoltam én, micsoda tévedés!
Azóta beteljesült a jóslat, és bizony, vega, sőt, vegán lettem.
Sosem érdekeltek a hóbortok, különböző divathullámok. Sosem azért csináltam valamit, mert másokat akartam követni, vagy nekik megfelelni. Ez a nagy váltás sem ezért történt. Már az önismereti, önfejlesztő utam miatt is érlelődött ez a váltás, hisz a hús energiája már kezdett nem passzolni a lényem energetikájával, de ezzel egyidőben lett egy kiskutyám, aki mellett az életem megváltozott. Az Ő jelenléte az életemben adta meg az i-re a pontot, s eldőlt: soha többet nem akarok olyan táplálékot enni, ami állatok megölésével jár, ezt megelőzően a megkínzásukkal, s mérhetetlen, s méltatlan szenvedésükkel. Rájöttem arra, hogy ahogyan őt sem eszem meg, más állatot sem szeretnék. A kiskutyámtól cseppet sem különbözik egy malac, egy tehén, egy kacsa, vagy egy tyúk. Mindannyian érző lények. Csak az egyiknek nevet adunk, a másiknak nem, és azzal hitegetve magunkat, hogy ő úgyis azért született, hogy az emberiséget szolgálva élelemmé váljon válunk cinkos gyilkosokká nap, mint nap. Míg sokan, ha egy kutyát megkínoznak, és annak híre megy a médiában, tömegesen hördülnek fel, és még szigorúbb szabályozást, és még súlyosabb büntetéseket követelnek a jogi szervektől, közben naponta több alkalommal állatkínzáshoz és állatok megöléséhez asszisztálnak. Annyira okosnak hiszi magát az ember, de sokszor annyira evidens dolgot nem vesz észre, s nem lát be, bármennyire is az orra előtt van. Csak egyszer kell mélyebben belegondolni, hogy mivel jár az, hogy a tányérunkon hús van, hogy mivel jár, hogy tejterméket, tojást fogyasztunk, csak egyszer kell nekiveselkedni, hogy a vakfoltunkból kijöjjünk, s hogy szembenézzünk a tényekkel. A megszokásból kijönni néha nagyon nehéz, kényelmetlen. Ami eddig kényelmes volt, szeretünk hozzá ragaszkodni. Viszont az önismereti utunkat járva kikerülhetetlenül szembe fogunk találkozni bizonyos tényekkel, amik döntések elé fognak állítani. Struccpolitika, vagy felelősségvállalás? Van, akit nem zavarnak a tények, akkor sem, ha látja őket. Mindenki a maga útját járja, és a tolerancia és a tisztelet jegyében, azt gondolom, kár ráerőltetni valakire a nézeteinket, hitrendszerünket, szokásainkat. Engem viszont nagyon zavarna, ha én nem tennék meg mindent az állatok védelméért, a saját egészségemért, és a Földbolygóért.
Úgy döntöttem, tehát, hogy ezt az utat járom, és hogy másokkal kapcsolatban az inspiráció mellett teszem le a voksomat. Ezért született ez az új oldalam. 🙂
Ahogy az önismereti folyamatok során is a beállt lelki állapotainkon, úgy az életmódunkon, bekövült, sokszor igen elavult és egészségtelen táplálkozási és életviteli szokásainkon sem könnyű változtatni, s olyan mértékű szembenézésbe beleállni, ami a legmagasabb szintű felelősségvállalással jár.
Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy megosszam veletek a tapasztalataimat, és hogy segítsek azoknak, akik nyitottak egy egészségesebb és etikusabb táplálkozás felé. A húsevés ugyanis nem csak etikusabb, hanem egészségesebb is. És a ma oly fontossá vált ökológiai lábnyomért is óriási mértékben felel a húsipar, tehát rengeteg minden szól a húsevés mérséklése, vagy elhagyása mellett.
Mindezekről bővebben írok majd különböző bejegyzések formájában.
Úgy tervezem, hogy az egészséges életmóddal, táplálkozással kapcsolatok érdekességeket, s sok-sok egyszerű, de nagyszerű vegán öteletet, receptet hozok majd nektek, hogy ha még csak kacsintgattok efelé, el tudjatok indulni. Megosztom majd veletek a receptjeimet, ötleteimet, gondolataimat, és ha ezzel bármilyen módon segíthetek nektek, az örömmel tölt el.
Örömmel vágok bele abba, hogy a napi szintű lelki segítői munkámat kiegészítsem azzal, hogy ilyen módon is inspiráljak másokat.
Borza Zsuzsi, Zsú