Az első, igen bátor lépéssel. Mert nem könnyű megtenni, igaz? Az elménk, az egó táplálja és duzzasztja bennünk a félelmeket, mert a változás akár a vesztébe kerülhet. Ha összejönnek a dolgok, végül kikecmereghetünk az áldozatiságból, pedig úgy megszoktuk már a kényelmes, biztonságos, korlátok közé szorított kis életünket.
Bizony, kell az erő, hogy a megszokott keretekből kilépjünk, kockáztassunk, s egy új irányba induljunk, aminek nem látjuk a végét, s nincs biztosíték, hogy sikerül-e.
Vajon kudarcot vallok? Hogy fogom megélni, ha nem sikerül? Mit fog szólni a külvilág? Vajon kinevetnek majd? Ezen a ponton kell az önmagunkkal szembeni bizonytalanságot és kétséget megvizsgálni, s belátni, hogy nagyon nagy része a múlt, a gyermekkor hozománya: olyan neveltetésből, vagy különböző helyzetekből maradt sérülés, amit akkor ott elszenvedtünk, önmagunkra vettünk, de a mai tudatos énünkkel, ha megértettük már a múlt tanításait, már elengedhetjük. Semmi sem szabhat nekünk határt, csak mi saját magunknak azzal, hogy nem tudatosítjuk az életünk jelenbéli, vagy múltbéli történéseit, s így újra és újra meg fog ismétlődni az életünkben, hogy megtanuljuk végre azt, ami eddig nem ment. Kellő önismerettel viszont kiszabadulhatunk ebből a körből, s minden korlátot, mi eddig visszahúzott minket, fel tudunk számolni, s szárnyalhatunk végre kedvünkre. 🙂 A kiteljesedésünk és a boldogságunk lesz a jutalmunk.
Az én Életemben is több ponton kellett bátorság ahhoz, egy elinduljak egy olyan úton, ami nincs még kitaposva. Az egyik ilyen pont az volt, amikor egyszer csak feladtam a korábbi, megszokott életemet, a biztos állásomat, és kiléptem a bizonytalanba, hogy az embereket segíthessem, s gyógyító lehessek. A bennem lévő, vagy a környezetemből felém áradó félelmeket felülírta az a belső hang, az a belső hit, ami azt súgta, hogy bízzak magamban és a gondviselésben, és menjek előre.
Azóta is nagyon boldog vagyok, mert nap, mint nap segíthetem az embereket, szabad vagyok, önmagam ura, az életem irányítója. Azt csinálom, amit szeretek korlátok nélkül. Soha eddig még a családomban, a felmenőim közül senki nem mert a megszokott útról letérni, vállalkozóvá válni, pláne nem egy olyan dologba belevágni, ami sok emberből, a belső korlátok, félelmek, vagy az információk hiánya miatt akár kételkedést, sőt, akár támadást is kiválthat.
Olyan korban élünk, ahol mindannyian megkapjuk a feladatainkat. Ki a függőségeiből, ki a ragaszkodásból, ki a félelmeiből jön ki. Nem könnyű, de mindig bíznunk és hinnünk kell. Önmagunkban és a Gondviselésben. És abban, hogy ha tiszta s szándékom, és afelé tartok, ami örömmel tölt el, a lelkesít, az csak jóra vezethet. Új életre vágysz, de félsz a változástól? Munkahelyváltáson gondolkozol, mert már rég nem tölt? Szeretsz valakit, de nem mered neki elmondani, mert félsz az elutasítástól? Megmérettetnéd magad valamiben? Ne hidd el, hogy nem szabad, vagy nem vagy rá képes. Akárhogy alakul, annak úgy kell lennie, és érted van. Nincs mitől félni. Tedd meg a lépést, és indulj el! 🙂 ÉLJ! <3
Borza Zsuzsanna