Életünk során sokáig és kitartóan keressük az élet értelmét, míg egy ponton elengedjük azokat az elméleteket, amiket eddig gyártottunk, mert egy katartikus felismerés felébreszt minket a mély álomból: az emberi lét célja a fejlődés! Rájövünk, hogy amit eddig hajszoltunk, a pénzt, címkéket, külső sikereket, eredményeket, nem a valódi út. Helyette a belső kiteljesedés, a fejlődés a lelkünk igazi vágya, s az életünk igazi értelme. A fejlődés önmagunk fokozatos kibontakoztatása – azé az önmagunké, akik lenni születtünk. A teljesség felé tartó út.
Íme néhány olyan terület, ahol talán a legmélyebb változást észlelhetjük az életünk során – és ahol a fejlődés a leginkább emberré tesz minket:
1. Önismeret és önelfogadás
• Tudni, kik vagyunk, hogyan működünk, mi mozgat minket.
• Elfogadni az árnyékos részeinket is, nem csak a fényt.
• Felismerni, hogy nem vagyunk a múltunk, de az része annak, akik lettünk. Beleragadni nem szabad, de szembenézni vele fontos, mert tanít minket, általa fejlődhetünk.
Ez az alap. Ha ismerem magam, tudok tudatosan élni – és felelősen dönteni.
2. Érzelmi intelligencia
• Érzékelni, felismerni, elfogadni és egészségesen kifejezni az érzelmeinket.
• Nem uralkodni az érzelmeken, nem kontrollálni őket, de nem is elmerülni bennük.
• Tanulni, hogyan tudunk másokhoz empatikusan kapcsolódni – és közben önazonosnak maradni.
Ez tesz igazán élővé és kapcsolatkésszé.
3. Kapcsolódási képesség és szeretet
• Megtanulni kapcsolódni ítélkezés nélkül.
• Elengedni a másik feletti kontroll vágyát, és helyette a kapcsolódást választani.
• Képessé válni a szeretetre, s nem csak kapni, hanem adni is.
Ez a szív feladata. A szeretet az egyik legmagasabb rendű emberi erő.
4. Tudatosság és jelenlét
• Látni a múltat, a jelent, a jövőt, de nem a múltban vagy a jövőben ragadni. A múlt-jelen-jövő összefüggésrendszerét ismerve jelen lenni a jelenben tudván, hogy honnan tartunk hova – tudatosan.
• Tudatosítani a szokásos mintákat – és felülírni, ami már nem szolgál.
• Megérezni a pillanat szentségét.
Ez nyitja meg a teret a valódi választásra.
5. Alázat és felelősségvállalás
• Bármi történik, tengelyben maradva nyitottan és lelki erővel tengelyben maradni.
• Bízni abban, hogy mindennek van értelme, minden értünk van. Nem áldozatként, hanem teremtőként tekinteni magunkra.
• Vállalni a döntéseink következményét – és tanulni belőle.
• Tudni, hogy nem vagyunk mindenhatóak, de mindig van választásunk.
Ez a belső tartás.
6. Elengedés és rugalmasság
• Megengedni a változást – még akkor is, ha félelmetes. Bízni abban, hogy a változás szükséges.
• Elengedni a múltat, ami már nem visz előre.
• Rugalmasan alkalmazkodni az élethez – és közben hűnek maradni magunkhoz.
Ez a mozgásban lévő élet bölcsessége.
7. Transzcendencia – önmagunkon túllépés
• Kapcsolódás valami nálunk nagyobbhoz (hívhatjuk bárminek: Élet, Lélek, Isteni rend, Egy).
• A belső csend, a spiritualitás vagy az élet értelmének megtapasztalása.
• Szolgálat – amikor a saját fejlődésünk mások javára is válik.
Ez ad mély értelmet a létnek.
A fejlődés nem teljesítmény, nem verseny. Nem lehet kipipálni. A fejlődés egy élethosszig tartó tanulás önmagunkról és az életről.
Egy belső érés, ahol önmagunkból egyre többet és igazibbat élünk meg.
A fejlődés nem tökéletesség – hanem egyre hitelesebb és szeretőbb jelenlét az életben.
